Hétköznapok egy anya szemével

Anyaszemmel

Ha nem sír a baba, akkor jó anya vagy

Ha most visszamehetnék az időben (Igen, tökre időutazásos mániám van), akkor bizony megnyugtatnám magamat, hogy a sírás bizony a gyerekkel jár. Pedig azt hittem, ha mindent jól csinálok, akkor nem fog.

baby-200760_640.jpg

Hozzám a válaszkész nevelés elmélete állt a legközelebb, mely szerint a baba szükségleteit kielégítjük. Vagyis nem az órát néztem, ha éhséget jelzett a baba, hogy letelt-e bizonyos mennyiségű idő, hanem megszoptattam. Tök logikus, hogy én se egyformán éhezem meg a nap folyamán, szegény gyermekemtől sem vártam tehát el azt, hogy ő előre meghatározott időben étkezzen előre meghatározott mennyiséget. Ha ölelgetésre vágyott, megkapta. Vele aludtunk. És mégis volt, hogy sírt. És persze olykor fogalmam sem volt, mi baja van.

Pedig én azt hittem, ha mindent jól csinálok, akkor nem fog sírni. Jöttek a sztorik különböző fórumokon, hogy mivel hordoznak, igény szerint szoptatnak, meg mi mindent csinálnak, ennek hála, hogy olyan nyugodt babájuk van. Ennek köszönhetően. Mert ők jó anyák. Én meg csodálkoztam rendesen, és mindig kerestem a hibákat a gondozásom menetében: mit nem csináltam jól? Mit rontottam el?

Közben pedig kétszeres anyává váltam, és akkor világosodtam meg, mikor a kicsi is kinőtt már a babakorból. Először is, elmentem egy tanfolyamra. Kapcsolódó nevelés. Itt megerősítéseket kaptam, és nagy kő esett le a szívemről. A gyerekek sírnak. És ez tök természetes. A kisbabák ugye sírással tudják jelezni, hogy valami nem okés, és az ember igyekszik mindent megtenni, hogy helyreálljon a rend a kicsi körül. Néha azonban gőzünk sincs, hogy mi az oka. A nagyobbak pedig a sírás segítségével megszabadulhatnak a feszültségtől.

Sőt, az enyém alvás előtt sírt babaként. Tudat alatt tudtam, hogy el fog aludni, és ha megpróbálom megvigasztalni, meg beszélek hozzá, akkor egyre jobban felizgatom, és késleltetem az alvását. De mivel élt a fejemben az, hogy a baba csak akkor sír, ha baja van, így szegénykét többször zaklattam a vigasztalásnak szánt dumcsival. (A szopival való elalvás jól működött, de amikor ez nem jött be, akkor jött ez a furcsa viselkedés.)

Szóval a sírás az élet része. Vannak dolgok, amelyek megkönnyítik anyaként az életet - és ezeknek az információknak az ismerete, de ezek csak támpontok. A babák nem tankönyvből kilépett lényecskék, és sok meglepetést tudnak okozni.

Ha egy tanácsom lenne magamnak: olvasd el azokat a könyveket, és járj utána annak, ami szerinted helyes. Aztán tedd el ezeket a polcra, és a babára, magadra figyelj. Nincs két egyforma baba-mama-apa páros. Merd meghallani a belső hangod, és aszerint cselekedni.

A válaszkész nevelés félreértései

Napjainkban talán ez az egyik legfélreérthetőbb "nevelési irányzat". Lehet, hogy a magyarság furcsa észlelési módjai miatt, de valamiért úgy kúszott be köztudatba, hogy 'Anya, szenvedj!'. Ennyire félreértett dolog még az eszközeiben rejlik, melyek szív nélküli alkalmazása káosszá, szerencsétlenséggé varázsolhatja az első éveket.

mom-20666_640.jpg

Tovább olvasom

Nevelőszülőknél az élet

A pedagógia szak egyik kurzusán lévő gyakorlat alatt találkoztunk egy nevelőszülővel, aki mesélt erről a hivatásról. Máig görcsbe szorul a gyomrom, amikor az alapvető szabályra gondolok: nem szabad kötődést kialakítani a gyermekben, mert nem ő az igazi anyukája, csak ideiglenesen tartózkodik ott a gyerkőc. Ennél embertelenebb szabályt nem tudtak volna kitalálni?

sad-child-1759986_640.jpg

Tovább olvasom

Tanulócsoport szervezésének (erkölcsi) dilemmái

Nagyon egyszerű lenne, ha a közoktatás számunkra is megfelelő lenne, ha azt mondhatnám, hogy ez a mi gyerekeinknek a legjobb megoldás. Vagy ha lenne egy ilyen intézmény itt helyben: akkor annyi, hogy beíratom, és kész. Nekem nincs vele dolgom. De jelenleg nincs itt ilyesmi, úgyhogy dönteni kell: kompromisszumot kötök vagy energiát teszek abba, hogy létrejöjjön a tanulócsoport. Ugyanakkor van még pár kérdés a költségvetést és a személyeket illetően...

sisters-931131_640.jpg

Tovább olvasom

Az ideális tanulóközösség

Szinte mindenkinek vannak iskolai élményei. Jók is, és kevésbé felemelők is. És mivel egy idő után a gyermek többet tölt az iskolában, mint otthon, természetesen a szülő szeretné, ha a csemete olyan helyen lenne, ahol egyrészt jól érzi magát, másrészt az idejét hasznosan tölti el. Egy tanulóközösség az álmom, egy olyan hely, amely...

child-1650651_640.png

Tovább olvasom