Trianoni megemlékezés.
Ez lenne ma a gyerekeim iskolájában is, ha bejárnának. Szóba is került a téma már Nagytesónál, így ma ebédnél beszélgettem a gyerekekkel erről. Megmutattam nekik a térképen, hol csatoltak el területeket, mi maradt. Azt is, hogy miért. Nem ragoztam túl, 2-3 mondat volt, ennyi elég ekkora gyerekeknek.

Miért kell erről beszélni? Miért kell bármi ilyesmiről a gyerekekkel beszélni? 

Van rá 3 indokom.

1) Azért, mert ez nekünk történelmi múltunk és az újabb generációk öröksége.

Amire igenis emlékezni kell, mert ilyen is megtörtént. És történhet máskor, akár másokkal is.

Lehet legyinteni, hogy ez túlhaladott téma. Lehet haragudni, dühöngeni, bajaink okának kikiáltani.
És lehet méltósággal megemlékezni, mint ősszel halottainkra. Emlékezni, akár fájdalmasan, majd emelt fővel tovább menni.

És lehet beszélgetni róla.
Ezzel eljutottam a második és sokkal fontosabb indokomig.

2) Tudniuk kell, hogy mi volt a múlt, mert abból lehet tanulni.

És ezt a tudást kell előnyükre fordítaniuk.

A MOST nem természetes helyzet, amink most van, azért elődeink megdolgoztak, megharcoltak.
Amikor egy kiskamasz elcsodálkozik, hogy

- nem volt mindig választójoga a nőknek, vagy hogy
- nem magától értetődő, hogy a gyerekek a világ minden részén így élnek és járnak iskolába, vagy hogy
- voltak időszakok, amikor kisgyerekek is dolgoztak a gyárakban, vagy hogy
- valahol régen és van ahol ma is eladhattak egy lányt/asszonyt akár kecskéért is, mert nem volt EMBER.

3) A gyerekeknek mesélni kell, mert ezekenn a meséken keresztül sokmindenre megtaníthatod.

A gyerek kíváncsi és kérdez, különösen ha meghallják a kérdést.

>>> Megkérdezi, hogy miért halt meg a bácsi amerikában? Bántotta a rendőr?

>>> Megkérdezi miért van a járvány? Meg fogunk halni?

>>> Megkérdezi, miért válnak a barátnője szülei? Ti is el fogtok válni?

A mese nem kell, hogy meséskönyv legyen.
Lehetsz te, aki elmondod a gondolataidat.
Te tudod megmutatni neki a világot, ahogyan te már láttad, megtapasztaltad, vagy éppen megtanultad.

>>> Mesélhetsz a diófáról, aki csemete kora óta arra vágyott, hogy nagy legyen, majd megnőtt és mi lett vele... Megmutatod vele az élet körforgását, mesélsz a vágyakról és arról hogy nem mindig úgy válik valóra minden, ahogy az ember gondolja. És ez "csak" egy diófa története.

>>> Mesélhetsz bibliai történeteket, még vallásosnak sem kell lenned. Egyik-másik történet igencsak jó tanító.

>>> Kicsavarhatsz történeteket, például mi lett volna, ha Hamupipőke nem tűr a mostohának? (Jó sztori lett a végére, 3 napig meséltem).

>>> Felhasználhatod, ami aznap történt és mesét csinálhatsz belőle.

>>> És mesélhetsz a történelemről. Trianonról. A középkori várúrnőkről. A dínók kihalásáról. Rosa Parks-ról és Martin Luther Kingről. Petőfiről és a március 15-i eseményekről. A nagyszülőkről, akik túlélték a háborúkat.

Te mit gondolsz a mesékről? Hogyan mesélsz?